HTML

Bemutatkozás

Ez + az. Komoly és vidám. Elgondolkodtató és feledhető....

Rovatok

Friss topikok

  • Pöhölyke: Kedves Klári! Mindig örömmel fogadom a barátságos és kiművelt hozzászólásokat! Neked is köszönöm!... (2017.10.16. 21:39) Misztérium
  • abalaux: Végtelenül szomorú... Ez rosszabb, mintha mérgelődős strófákat írnál. Inkább bosszús verset olvas... (2011.08.26. 20:22) Ha egyszer el kell menni...
  • Librigabi: Kedves Erika! Köszönöm a segítségét, megpróbálom Püski Attilával vagy a kiadóval felvenni a kapcso... (2011.07.13. 10:01) Irgalmatlan évek
  • Mutek: Már nagyon várom a friss posztokat, tetszik az oldal! :) (2011.06.18. 13:41) Kiszámolók
  • Pöhölyke: @VKlári: Hát ez lett... (2011.02.20. 16:35) Testlenyomat

Linkblog

 

Nemrég még csupán boldog – olykor boldogtalan - meny voltam, és tessék, az idő ripsz-ropsz elszaladt, néhány szempillantás, és akár anyós lehetek.  Fiús anyós, ami – mondják – súlyosbító körülmény. Úgy hogy hamarosan vizsgázhatok abból a szent fogadalmamból, hogy én tuti jó anyós leszek! 

A dolog akkor kezd kétségessé válni, amikor körülnézek ismerőseim, barátaim között: naná, hogy mindenki ezt fogadja meg, ezzel szemben mire odakerül a sor, beüt a mennykő: egy idő után tépik, marják egymást nyílt színen vagy a legalattomosabban: hátba támadva. Többnyire anyós-meny, vagy éppen anyós-vő viszonylatban. Mintha az apósok ebből is kimaradnának! 

Így van-e, vagy nem? Jól látom, vagy nem? Szeretném megtalálni, mi az az irritáló helyzet vagy pillanat, hol van az a fordulópont, ahol a szeretetből gyűlölet lesz, ahol az együttműködés ellentétté, az elfogadás féltékenységgé, irigységgé válik. Szeretnék olyan történeteket hallani, ahol mindez fordítva játszódott le, és a kezdeti fenntartások alakultak át békés családi kapoccsá. De biztos van olyan is, ahol a „meny” ab ovo betolakodóként kezelt mellékszereplő. Ahol a férj örökre anyuka pici fia marad, vagy a lány marad függő anyácskától.

Szeretnék történeteket megosztani és hallani, amiből tanulhatunk mi, anyák, potenciális anyósjelöltek. Meddig lehet beleavatkozni a fiatalok dolgába, és mikor célszerűbb megvárni, hogy a dolgok önmaguktól megoldódjanak. Emlékezünk-e még a saját barátnő, feleség, meny státuszunkra? Emlékszünk-e, mit utáltunk a saját anyósunkban, meddig hagytuk beleszólni a saját életünkbe,, mivel tudott kiborítani egy pillanat alatt? Ha igen, milyen a mostani toleranciánk – anyós-, vagy anyósjelöltként?

Biztos vagyok benne, hogy a történetek színezete más az anyós és a meny/vő szemszögéből, ezért szívesen látnék olyan történeteket is, ahogy ugyanaz a történet a két ellenérdekelt fél nézőpontjából hangoznék el.

Egy a lényeg: nőjünk fel a szerephez! A feleség, a férj, a meny és a vő szerepéhez, és az anyósszerephez.

Segítsetek anyósok, menyek, vejek és mindenki! Mert előbb-utóbb anyós leszek!

 

Címkék: anyós történetek anyósiskola anyós meny anyós vő

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tollasz.blog.hu/api/trackback/id/tr663282982

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása