Párnamese
- Vártalak már! – szólalt meg a párna, abban a pillanatban, amint Panka ráhajtotta a fejét -, ma a szokottnál is nagyobb mesélő kedvemben vagyok!
- Az jó – kuporodott össze ágyacskája ismerős mélyedésében Panka -, nekem meg nagy kedvem van hallgatni.
- Hát akkor most figyelj! Hallottad, hogy Fantáziaországban rablók garázdálkodnak?
- Fantáziaországról sem hallottam – gondolkodott el egy pillanatra Panka -, ott raboskodókról meg főleg nem!
- Nem raboskodnak, félreértettél! Éppenséggel rabolnak! Fosztogatnak, pusztítanak, irtanak, eltüntetnek – sorolta egyvégtében a párna, hangjában nem is kevés felháborodással és kétségbeeséssel. – Hihetetlen komoly fegyverzettel vannak felszerelve, és akiket megtámadnak, többnyire nem menekülnek a karmaik közül.
- Sorra megölik őket? – szeppent meg Panka, és hozzászorította fülét a párnához, hogy jobban hallja a fülbe súgott mesét.
- Hát ez az! Nem ölik meg, hanem életben tartják, és a saját kényük-kedvük szerint fogságban tartják őket. Itt helyénvaló az a kifejezés, amit az előbb mondtál: rabságban tartják áldozataikat. És leginkább gyerekek vannak kiszolgáltatva ennek a kíméletlen hadseregnek.
- Milyen hadseregről beszélsz, ólomkatonákról, vagy éppen műanyagokról, amikből az öcsémnek talán egy zsákra való is van?
- Nem, nem! Az elektronikus játékok seregéről beszélek, amelyek harcot indítottak Fantáziaország ellen, és megpróbálják átvenni az uralmat a képzeletvilág összes lakója fölött. Először csak édesgetve szórakoztatnak, aztán ijesztgetnek, félelmet keltenek. Újra és újra magukhoz csábítanak, a butább emberek pedig nem tudnak ellenállni a csábításnak, és szinte elébe mennek a seregnek.
- Az elektronikus hadseregnek igen jól képzett tiszti kara van – folytatta most már teljesen belemerülve a párna. – A nevüket is ismered, fogadjunk: az egyiket Televíziónak hívják. A másik a PlayStation, internetes játékok, aztán van még a Nintendó – bár az talán már megkapta az obsitot…
- Mi az az obsit? – kérdezte Panka, de a párna nem haragudott a kotnyeleskedésért, ebből tudta, hogy Panka nagyon figyel.
- Régen az öreg katonák igazolványa volt az obsit, azoké, akik befejezték a szolgálatukat, vagy a harcot. Hát a Nintendó is ilyesmi, igazából azt jelenti, hogy kiment a divatból, már csak elvétve használják. De van helyette pár másik, mondjuk a számítógép, sőt a mobiltelefon is.
- Nekem még nincs mobiltelefonom – súgta Panka.
- Még nincs is szükséged rá, de ha lesz, vigyázz, nehogy átállj a Fantázia-országbeli rablóbanda oldalára!
- És hogy van ez a harc egyáltalán? – kíváncsiskodott Panka.
- Tudod, Fantáziaországnak az a lényege, hogy hagyja működni, dolgozni az emberek, a gyerekek gondolatait. Gondolj csak arra, ha az oviban felolvasnak húsz gyereknek egy mesét, akkor minden fejecskében másképp jelenik meg mondjuk a vasorrú bába, a halász telhetetlen felesége, vagy a világszép Nádszál kisasszony. Az egyik gyereknek szőke, és göndör királylány tetszik, a másiknak kövér és házsártos felség rajzolódik ki a gondolatában. Ezt akkor érted meg igazán, amikor esetleg le is kell rajzolnotok valamit. Minden gyerek másképp teszi papírra az élményeit – ki ezt hangsúlyozza ki, ki meg amazt. Az igazi mesében a jók mindig elnyerik a jutalmukat, a rosszak pedig a büntetésüket. Ha például a farkasok nem akarták volna felfalni a kismalacot, nem történt volna meg velük az a csúfság, hogy az okos kismalac végül leforrázza őket. Ugye elképzelted, hogy is történt ez a leforrázás? Nohát, tudd meg, Fantáziaország a te fejedben található, mert valahányszor meghallgattad a mesét a kismalacról és a farkasokról, annyiszor képzelted el magadban a történetet. Mindig ugyanaz, és mégis mindig másképp játszódik le a te saját Fantázia-országodban. A gyerekek fantáziavilága különösen élénk és színes. Igazán kár elsorvasztani, ahogy ezt a ellenséges hadsereg tervezi. Fantáziaország kirablói, az elektronikus hadsereg katonái mind azon vannak, hogy leszögezzék a gyerekeket a székhez, és különböző billentyű bilincseket rögzítsenek az ujjaikra. Ezeket nyomogatva aztán a gyerekek nem használják a fejükben lévő szép nagy területet, azaz Fantáziaország lassan az ellenség hatalmába kerül. Biztos hallottál már olyan gyerekről, aki hazamegy, és első dolga bekapcsolni a televíziót, vagy a számítógépet. Nem beszélget, nem játszik, nem olvas, főleg nem dudorászik, vagy nem megy biciklizni, focizni, hanem saját elhatározásából rohan az ellenséges katonák elé, és engedi, hogy azok a szemén keresztül megtámadják a saját kis Fantáziaországát! Sokan még az ételt is úgy fogyasztják el, hogy közben nyomkodják a gombokat. A katonák meg rettentő sebességgel másznak át a kis ablakocskán, és ugrándoznak fölfelé az agyba, ahol igazából a gondolatoknak kellene megszületniük, és fejlődniük. De a játékok, ezek az elektronikus villódzások, zajok, színek nem kívánnak sok saját gondolatot, elhiheted! Úgy is mondhatjuk, hogy nem igényelnek nagy észt! Csak megy-megy előre a program-hadsereg, és színbombákkal, hangágyúkkal rombolja a védőbástyákat az országod határán. A végén már csak ülsz a számítógép vagy a tévé előtt, és tágra nyitva a szemedet, engeded be a fejedbe azt a millió elektronikus-katonát. Még pislogni is elfelejtesz, ha nagyon belemerülsz. És minél inkább azt hiszed, hogy te győzöl, annál nagyobb veszteséget szenved el a te Fantázia-sereged, és annál nagyobb győzelmi mámorban vannak Fantáziaország kirablói…
Kis csend után így folytatta a párna:
- Szerintem szánni való, ha valaki csak az ilyesféle játékokról tud beszélgetni a barátaival, vagy éppen ha együtt vannak, nem is beszélgetnek, csak eljátsszák azt a sok erőszakos játékot, amit a gépeken látnak. Olyat is láttam már, hogy két számítógép van a szobában, a barátok egymás mellett ülnek, és órák hosszat lövöldözik egymást a képernyőn. Aztán hazamennek, és számítógépen keresztül csevegnek egymással. Sokan a szüleiket is kijátsszák, és tanulás helyett titokban játszadoznak a gépen. Ez csúnya dolog, és hidd el, nem a szülőt csapja be az ilyen gyerek, hanem saját magát!
- Persze – folytatta kis gondolkodás után a párna – a tudomány csodái megszelídíthetők, feltéve, ha az ember parancsol neki, és nem a gépek uralják az ember természetét. Például: ha kíváncsi vagy a csikóhalra, egészen biztos, hogy megtalálod valahol a gépben, főleg, ha anyukád, apukád, vagy nagyobb testvéred segít. A kisebbeknek meg található olyan logikai játék, ami nem kezdi ki a te Fantáziaországodat, hanem megtanít gondolkodni, ügyesebbé válni. Nos, többet tudsz most Fantáziaország kirablóiról, mint amikor idebújtál hozzám? – kérdezte a párna. De felelet nem jött. Panka az igazak álmát aludta, talán éppen valahol színes Fantáziaország egyik tartományában tett egy vidám utazást.
