HTML

Bemutatkozás

Kedves Látogató!

Szeretném megosztani veled azokat az írásokat, amelyeket életem során elkövettem! A spektrum széles: interjúk, portrék, művészeti- és sport riportok, családriportok, gyermekversek és mesék, bökversek, átiratok, születésnapra és egyéb ünnepekre írt személyes versek.
Bogarássz, amihez jó szórakozást kívánok!

Untener Erika

Rovatok

Friss topikok

  • abalaux: Végtelenül szomorú... Ez rosszabb, mintha mérgelődős strófákat írnál. Inkább bosszús verset olvas... (2011.08.26. 20:22) Ha egyszer el kell menni...
  • Librigabi: Kedves Erika! Köszönöm a segítségét, megpróbálom Püski Attilával vagy a kiadóval felvenni a kapcso... (2011.07.13. 10:01) Irgalmatlan évek
  • Mutek: Már nagyon várom a friss posztokat, tetszik az oldal! :) (2011.06.18. 13:41) Kiszámolók
  • Pöhölyke: @VKlári: Hát ez lett... (2011.02.20. 16:35) Testlenyomat
  • Pöhölyke: @bernadetthun: Drága Bettike! Hamarosan már a te gyermeked aranyköpései is versbe foglalgatók lesz... (2011.02.16. 13:54) Pingalló

Linkblog

Dobos Ilona közalkalmazott, konyhavezető

Vám- és Pénzügyőri Gyógyház – Hévíz

 

 

Legkedvesebb relikviám

 

 

Sokan, és sokszor megfordulnak pihenésre vágyó kollégák nálunk, szezontól, évszaktól függetlenül, akikre többnyire már ismerősként tekintünk. Hat éve egy idős, törékeny bácsi költözött be egy turnusra, akit még sohasem láttam azelőtt. Petri Jenőnek hívták - mint utóbb kiderült, a felesége két évvel azelőtt halt meg -, a lánya fuvarozta autóval az üdülőbe, és otthagyta a papát pihenni. Az öregúr egyedül lakott ugyan, de sohasem volt magányos. Igaz, minden lehetőséget kihasznált a beszélgetésre, vendégekkel, személyzettel, társalgóban. Jó kedélyű, udvarias, figyelmes vendég volt. Apránként kiderült, hogy 1949-től húsz éven át volt vámtiszt – ő mondta így -, 1969-ben ment nyugdíjba.

Ha keresztülmentem az éttermen, és hangosan köszönve jó étvágyat kívántam, soha nem mulasztotta el megdicsérni az ételt, a tálalást, a felszolgálók kedvességét. Igazi élvezettel, lassan falatozott, látszott, hogy nagyon megbecsüli mind az ételt, mind annak a készítőjét, és felszolgálóját.

Egyik alkalommal egy könyvet szorongatott, és azzal nyomta a kezembe, hogy ő írta, mégpedig orosz hadifogságban töltött három évéről. Elmondta, milyen sanyarú sorsuk volt ott a hadifoglyoknak – erre a könyv címe, „Irgalmatlan évek” kellő nyomatékkal figyelmeztet is. Fáztak, éheztek, volt, hogy a krumplit körmükkel kaparták ki a fagyott földből, és a maró éhség ellen álmatlanul rágcsálták a sötétben. A könyvben sok-sok fénykép van feleségről, családról, gyerekekről, időrendben a legutolsó 2001-ben készült, „drága húgommal januárban” képszöveggel került a kötetbe. A következő napokban drámai történeteket habzsoltam végig, szinte le sem tudtam tenni a kis, keményfedelű kiadványt, ami nagyon sok szenvedést jelenített meg. A megfáradt katonaemberben az tartotta a lelket az irgalmatlan évek alatt, hogy egyszer mégiscsak viszontlátja családját, s ennek reményében számos szerelmes verset is írt a feleségéhez, amit foszlott papírokon a bakancsa talpába rejtve tudott csak megmenteni.

Miután elolvastam a könyvet - amit 2003-ban a Püski Könyvkiadó jelentetett meg -, amit a felesége emlékére írt meg, döbbentem rá igazán, mit jelentett Jenő bácsinak a barátságos, meleg étterem, fehér abrosz, tiszta teríték, az étel, desszert, friss víz az asztalon, és hogy kiszolgálják. Csóválta is a fejét mindig: „Aranyoskám, napjában háromszor enni? És ilyen finomságokat, amit maguk főznek? Ráadásul választhatok is?”

 

Elutazáskor vissza akartam adni Jenő bácsinak a könyvet, de ő eltolta a kezemet: „Aranyoskám, ezt magának adom ajándékba! Azzal a feltétellel, hogy adja oda mindenkinek, akit érdekel, milyen élete volt a magyar hadifoglyoknak azon a zord vidéken!” Megköszöntem szépen, és megfogadtam a szavait: mindig gondosan felírom, hogy mikor, kinek adom kölcsön, nehogy elfelejtődjön, és hogy biztos vissza is kapjam. Tanulságos történet, az biztos! Jenő bácsit azóta sem láttam, nem tudok róla semmit, vajon él-e még, hiszen már akkor is kilencvenes évei körül járt. De az arca, alakja, mint egy jelenés, azóta is itt él az emlékezetemben, szinte hallom, ahogy mosolyogva, a legnagyobb tisztelettel köszöni meg az étkezéseket.

Fogalmam sincs, Petri Jenő miért éppen engem szemelt ki arra, hogy e rövidke üdülés alatt meséljen az életéről, arról pedig főleg nincs, hogy miért ajándékozta nekem olyan szívélyesen a könyvét? De ha már így történt, jól tette, a legnagyobb becsben és tiszteletben tartom a kérését, és féltve ugyan, odaadom néha olvasásra ezt a becses munkát. És persze örökké őrizni fogom, mint legkedvesebb pénzügyőrségi relikviámat!

 

Címkék: emlék hévíz irgalom relikvia irgalmatlan

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://tollasz.blog.hu/api/trackback/id/tr592615486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Librigabi 2011.06.21. 16:32:38

Kedves Ilona! Örülök, hogy rátaláltam írására. Engem régóta érdekel ez a téma, én is sok hasonló hadifogoly visszaemlékezést gyűjtöttem össze sok év alatt, de Petri Jenő könyvét hiába keresem évek óta. Nagyapám is ott tűnt el valahol egy szovjet munkatáborban. Szeretném megszerezni ezt a könyvet is, de sehol nem lehet megtalálni, még az interneten sincs nyoma. Tudna-e nekem segíteni, hogy lehetne megszerezni? Melyik városból jött Jenő bácsi és vajon él-e még? Van valami tippje, hogy merre induljak? E-mail-t is írhat, ha akar: creepshowman@tvn.hu
Köszönettel: Tibor

Pöhölyke 2011.06.21. 20:57:22

@Librigabi:
Kedves Tibor!
Örülök, hogy tetszett az írás, illetve a könyv! Megpróbálok utána járni Jenő bácsi valamelyik leszármazottjánál - feltéve, ha fel tudom kutatni -,hátha van náluk elfekvőben egy kötet! Talán Önnél lenne a legjobb helyen, mint a történelemnek ezt a viharos korszakát ismerő, kutató, tisztelő személynél! Üdvözlettel: Untener Erika

Librigabi 2011.06.22. 16:02:44

@Pöhölyke: Kedves Erika!
Köszönöm, hogy ilyen gyorsan reagált kommentemre. Én már minden ilyen visszaemlékezést összegyűjtöttem, ami Magyarországon megjelent, csak ez az 1 hiányzik még a könyvespolcról. Az interneten egyetlenegy Petri Jenőt találtam, de Ő Nagyváradon él vagy élt. Nem tudom, van-e valami köze a könyvhöz. Segítségét előre is köszönöm.
Üdvözlettel: Bognár Tibor

Librigabi 2011.07.12. 13:26:25

Kedves Erika!
Érdeklődnék, hogy sikerült-e valamit megtudni a könyvvel kapcsolatban, van-e valami remény, hogy sikerül rátalálni?
Köszönettel: Tibor

Pöhölyke 2011.07.12. 14:23:22

@Librigabi:
Kedves Tibor!
Sajnos a családból, vagy munkatársak köréből nem sikerült felkutatni senkit. Akinek a birtokában van a könyv, akiről írtam a cikket, kiírt a könyvből kérésemre néhány információt, ezt tudom mondani. A kötet a Püski Kiadónál készült, a tipográfiát Püski Attila készítette, akinek telefonszáma 06 30 370 2744 illetve van egy mail cím is, nem tudom, ez kié? kingatilla@yachoo.com
Ennek tudtam utána járni, esetleg náluk lehet a köteles példányból, ha levettek annak idején. Kérem, szíveskedjen a megadott számon érdeklődni! Üdvözlettel: Erika

Librigabi 2011.07.13. 10:01:29

Kedves Erika!
Köszönöm a segítségét, megpróbálom Püski Attilával vagy a kiadóval felvenni a kapcsolatot, hátha tudnak segíteni.
Köszönettel: Tibor