Átesni a ló túlsó oldalára - ennek mindig pejoratív felhangja van – kivéve az alább következő esetet, amikor a kijelentés kétszeresen is valóságos. Mániákus rettegésből mániákus imádattá változott Németh Zitának a lovakhoz való viszonya, másrészt meg valóságosan is lebucskázott a nyeregből, hogy csak úgy nyekkent… Ám akkor már nem félt! Zita közalkalmazott, felszolgáló a Hévízi Gyógyházban, aki munkanapjain távgyalogló a konyha és az étterem asztalai között, szabadnapjain meg hobbi lovas. A nagy netes társasági honlapon meglesve nem egy mai lányka, mégis csak nemrég kapott rá a lovaglásra.
Suttogó
- Pedig a felmenőim nagyszülőkig visszamenőleg mind lovat tartottak, lovagoltak – kezdi a szép mesét. – Apukám is, aki hiába próbált nyeregbe édesgetni, olyan félelmetesen nagynak tartottam a lovat, hogy egyenesen rettegés töltött el a közelében. Éppen hat éve, egy szüreti felvonuláson – azóta sem tudom, hogy véletlenül-e vagy szándékosan -, a bátyám váratlanul kezembe adta a kötőféket – „tartsd meg!”, és odébbállt. Szinte begörcsölt a karom, olyan feszesen tartottam – csak meg ne mozduljon a ló, könyörögtem, persze az rám se hederített. Talán aznap este kérdezte meg az apukám ismét: na, nem akarsz megtanulni lovagolni? Igent mondtam. Volt egy hihetetlenül nyugodt lovunk, azt ültem meg először, s innentől kezdve már nem volt visszaút!
Olyannyira, hogy Zita mind elméletben, mind gyakorlatban kiművelte magát „lóból”, tisztában van, nemcsak a jószágtartás, a betegségek és a lovas sport csínja-bínjával, de még a lovak pszichéjével is. Tán egy óráig is magyarázza nekem, mi az a suttogó módszer. Csak röviden: erőszakmentes nevelés a gazda részéről, a ménesben az állatok egymás közt használatos jelbeszédének átvételével és alkalmazásával. Betörni a lovat egyetlen durva szó, vagy mozdulat nélkül – suttogva. Hogy végül, amikor háttal áll a gazda, akkor is odamenjen hozzá, s a fejét óvatosan ráhelyezve a vállára, köszönjön: itt vagyok! Ezt nevezik csatlakozásnak – akit érdekel, utána nézhet a szakirodalomban, vagy megnézheti a „Suttogó” cím magható játékfilmet.
- Hol, s milyen lovad van?
Sérvetlenül
- Most éppen egy furioso fajtájú három éves, herélt pej hátasló, Morisz. Bértartásban lakik Zalaszentgróton, ahol én is élek a szüleimmel. Korábban több lovunk elveszett különféle betegségekben, a legjobb orvos sem tudta megmenteni őket. Közülük is Tengo volt a kedvencem, az ő helyét sohasem foglalhatja el senki!
- Hangsúlyosan mondtad, hogy hátasló. Másmilyen is van?
- Őt nem fogjuk kocsiba, azért hátas. Azt mondják, a befogott jószág teste, izomzata átalakul, később könnyebben botlik.
- Hát a gyakorlati átesés hogy is volt?
- Túl hamar unszolt a társaság vágtázni, elvesztettem a ritmust, és amikor a ló hirtelen lassított, a testek tehetetlensége miatt én még haladtam. A levegőben. Aztán a földön landoltam.
- Tán csak nem akkor szerezted a porckorong sérvet?
- Nem, az munkahelyi ártalom. Megműtöttek, és amikor az orvosom először benézett hozzám, neki szegeztem a kérdést: ugye lovagolhatok megint? Mire az orvos: „Én is jó napot kívánok Zita! A műtét sikerült!” Apukám fél évre szigorúan leparancsolt a nyeregből, de utána kifejezett rehabilitáció volt a fokozatos lovaglás.
Bordapróba
- Nagy kaland lehet a szabadban, természetben lovagolni!
- Az, de lótartás nem csak abból áll! Boxot takarítani, vakarni, fényesíteni a ló szőrét, intézni az orvosi dolgokat, hathetente körmölni, amelyiket kell, patkolni, futtatni, járatni, ápolni. És nevelni. Nekünk mindig egyemberes lovunk volt, arra mondják ezt, aki csak a gazdájára hallgat. Még a kovács is hiába bökdöste a lábát, amikor patkolni akarta, apukámnak meg egy szavára feladta. Ezt mind szelíd módszerekkel értük el, egyetlen ostorcsapás nélkül! Egyszer egy ismerősnek, akiről tudom, hogy káromkodva, sarkantyúval „neveli” a lovat, két hüvelykujjammal a bordái közé böktem, mire felordított. Látod, mondom, ezt érzi a ló is, ha megsarkantyúzod!
- Eszik a tenyeredből cukrot?
- Cukrot se, és most már almaszeletet is csak ritkán. Csak csodálkoztam, miért nem eszi az abrakot, utána néztem a szakirodalomban, hát valószínűleg elvásott a foga az almától. Nagyon figyelmesen kell jutalmazni, nehogy ártalmára legyen a kedveskedés. De amikor odajön, a fogaival gyengéden csipkedni kezdi a vállamat, és kapál – akkor megesik a szívem, és valami finomság mindig előkerül a zsebemből…
