Marci ma nem egyedül, és főleg nem saját lábán érkezett este az ágyba. És nem is a sajátjába! A nagyszüleinél töltötte az estét és az éjszakát is – biztos valami különleges oka van. Csak én vagyok neki a biztos pont, az ismerős, a barát – gondolta a párna büszkén miközben türelmesen várakozott a sötét szobában -, bennem bízik, mindenhová magával visz. De hogy el ne árulja magát, meg se mukkant, amikor Ági mama óvatosan lefektette és betakargatta Marcit. Megpuszilgatta, és mosolygott, ezt a párna még a sötétségben is jól látta.
- Hahó Marci! – csiklandozta meg az arcát a párna, a sarkával, amikor elmúlt a felnőttveszély. – Mit csináltatok, hogy ilyen későn jöttél?
- Buliztunk – válaszolta a kisfiú álmatag büszkeséggel. – Tudod egyáltalán mi az a buli? Itt van Zita, a kistesóm is, de ő már rég alszik. A mama azt mondta, a nagyfiúk ma egy kicsit tovább ébren maradhatnak. A tévében nagy nevetés volt, érdekes, hogy a felnőttek miken tudnak kacagni… Ettünk virslit, és mindenkinek a nyakában színes szalagok voltak…
- Szerpentin.
- Micsoda? – kérdezte Marci.
- Szerpentin. A szerpentin igazából a kacskaringós hegyi utakat jelenti – magyarázta a párna -, de azok a keskeny, színes papírszalagok is ugyanolyan kacskaringósak, mint az utak. Ezzel szokták feldíszíteni a szobát szilveszterkor. Jahh, akkor alighanem most is szilveszter van – kapott észbe a párna.
- Mi az a szilveszter?
- Szilveszter az év utolsó napja, és alkalom a bulizásra, ahogy mondtad. Valójában egy férfinév - tényleg: ha Bendegúz napja lenne, akkor azt mondanánk, megyünk bendegúzolni? Vicces nem? Tulajdonképpen az elmúlt év utolsó és a következő év első, azaz születésnapját ünneplik meg, hasonlóan, mint a te születésnapodat – magyarázta a párna. - Évente egyszer van ilyen, és akkor az emberek mulatoznak. Vagy otthon, vagy elmennek valahová, úgy mondják: társaságba. Esznek, isznak, táncolnak egész éjszaka, és éjfélkor pezsgőt bontanak, és nagy tűzijátékot, durrogtatást csinálnak az újesztendő alkalmából.
- Durrogtatást? – gyanakodott Marci. – Akkor már kezdek is félni! Nem szeretem a nagy zajokat! Fogalmam sincs, honnan jön, meddig tart, és egyáltalán: mi a jó abban?
- A durva zajokban általában tényleg semmi jó nincs – folytatta a párna. - Például amikor a szomszéd falat fúr, vagy hajnalban jön a kukásautó és rettenetes csattogtatással üríti ki a szeméttárolót, vagy viharban dörög és villámlik. De egy jó kis tűzijáték… Mmm, az akár szép is tud lenni. Képzeld, fellőnek a magasba egy petárdát, aztán többet is, az ott a levegőben felrobban, és hatalmas, színes szikraeső hull lefelé az égről. Manapság születésnap alkalmából is szokták csinálni, de szilveszterkor főleg. Egyszer próbáld megnézni, tetszeni fog, meglátod.
- Ilyenkor én mindig az anyukámhoz szaladok, és hozzábújok. És akkor ő azt mondja, hogy semmi baj kisfiam, csak az angyalok egy kicsit hangosan dobolnak. Hol van most az anyukám?
- Az előbb mondtam: biztos társaságban ünnepli a szilvesztert. De itt vagyok neked én – bíztatta a párna -, megvédlek én a legnagyobb ribillióban is.
- Az jó. Most jut eszembe – folytatta sejtelmesen Marci -, tudtad, hogy már Szuszi, a mama kutyája is az angyalok között van? Eddig itt a földön vigyázott ránk, nem is értem, miért kellett beállnia az angyalok közé? Talán nagyon szeret dobolni…
- Biztosan – simogatta meg sarkaival a párna Marci arcát. – Látod, annál inkább meghallgathatod néha az angyalok különleges hangversenyét.
És akkor hirtelen elkezdődött: távolról valami halk, tompa puffogás, kezdetben ritkán, aztán egyre sűrűbben, hangosabban, vijjogva, süvítve, aztán tényleg, minta az ember fülében dobolt volna angyalok egész serege, nagy fényességes lepellel borítva be az egész szobát, tarka színekkel, szikrázva, mint egy hatalmas égi csillagszóró. Marci fészkelődni kezdett, tagjai megmozdultak – „hallod Marci, máris kezdődik az angyalok különleges hangversenye” – de a kisfiú nem reagált, s a párna már éppen két kis fülébe akarta dugni a sarkait, hogy megóvja a hangzavartól, amikor csendben nyílt az ajtó. Ági mama lépett be lábujjhegyen, és a mocorgást látva, vigyázva karjába emelte Marcit. Leült vele a fotelba, és ringatózva dajkálni kezdte. Valamit susogott is, talán azt, hogy ne félj kicsi szentem, megint csak az angyalok dobolnak odafent a felhők szélén…
A párna elégedetten szellőztette ki magát és simítgatta ki ráncait, visszavárva kicsi gazdáját, akinek ő is üzent: látod Marci, nincs mitől félned, hiszen a nagymamák ölében az édesanyák ölének szeretete és biztonsága is ott rejtezik. Boldog Új Esztendőt Marci, és minden kisgyereknek boldog új esztendőt!
