Nincs még húsz éves az a fiatalember, aki – számos nemzetközi sikerrel a háta mögött – ez évtől, igazolt versenyzőként a Pénzügyőr Sport Egyesület Sakk Szakosztályát erősíti. Balog Imre jelenleg tizenkettedikes a Békéscsabai Széchényi István Két Tannyelvű Szakközépiskolában, de – mint mondja -, lesz még tizenharmadikos is, mert az első tanévben kizárólag az angol nyelvet tanulták. Aztán érettségi, és cél a Corvinus Egyetem valamelyik, közgazdaságtudományhoz illeszkedő kara.
Amikor megemlítem, hogy az Európa bajnoki címéhez kötődve kérdezném, a szőke fiú meglepetten visszakérdez: melyikhez? Miért – hökkenek meg -, mennyi van? Hét – válaszolja magától értetődően. Hát akkor magyarázatot kérek – és nekilódulunk:
- Minden évben van Európa bajnokság, különböző korcsoportokban – mondja -, azon belül egyéni, csapat, úgynevezett snell (gyors, ahol öt perc alatt kell eredményt hozni), és rapid parti. Többek közt ezekben lehet nevezni. Én 2004-ben három, 2005-ben kettő, 2008-ban és az idén egy-egy kategóriában nyertem Európa bajnokságot. 2006-ban Szingapurban volt a világbajnokság, ott is csak hajszálon múlt a győzelem, de végül – India mögött - meg kellett elégednünk a második helyezéssel.
- Hogy kezdődött a sakk pályafutása?
- Édesapám megyei szinten játszott, úgy hat-hét éves koromban magyarázta el nekem azokat a szabályokat, amelyek a sakk alaptörvényei. Figyeltem, érdekelt a dolog, így aztán egyre jobban elmélyültünk ebben a játékban, tudományban. Lehet, hogy a szokásosnál könnyebben tanultam, mert szeretem a matematikát, zenét tanultam – kilenc évig zongoráztam -, és kedvelem a focit is – az ezekhez szükséges kombinációs készség valószínűleg hozzájárult a gyors fejlődéshez. Békésen, ahol lakunk, egy NB II-es klub tagja voltam, ott volt mesterem Emődi Gyula, aki a Pénzügyőrben jelenleg is játszik. Tavaly nyáron keresett meg Perlusz András, PSE szakosztályvezető az ajánlatával.
- Egyik utolsó jó cselekedete volt ez, hiszen azóta eltávozott közülünk…
- Igen, jelenleg Varga… a szakosztályvezető, az én személyi edzőm pedig Horváth Csaba nagymester lett, vele készülünk a novemberi, törökországi világbajnokságra. Havonta egyszer-kétszer Budapestre utazom, és akkor szombat vasárnap öt-hat órás edzőmérkőzéseket játszunk a mesterrel.
- Megkérdezhetem, mi a haszna ebből a szimbiózisból egyik és másik félnek?
- Az Egyesületnek jó, ha tud indítani versenyzőket különféle versenyeken, és ezért persze anyagi támogatásban is részesül a Magyar Sakk Szövetségtől. A játékos – így én is – a produktum alapján pontpénzt kap, és egyéb versenyeztetési támogatást, mondjuk útiköltség átvállalást, szállás hozzájárulást, felkészülési lehetőséget – és így tovább. Mindezek mellett azért jól cseng az eredmény is, és az erkölcsi siker sem mellékes.
- Világossal, vagy sötéttel játszik szívesebben?
- Világossal. Az kezd, és olyan érzést ad számomra, mintha ennyivel előnyben is lennék.
- Fogja győzni ezt a több utas menetelést?
- A sakkot profin csak úgy érdemes művelni, ha az ember bekerül a top tízbe. Ha nem, akkor megmarad kedvtelésnek, és az egyetem után valami sikert, örömöt és jövedelmet hozó szakmát szeretnék.
