Nővérem születésnapjára
Épp negyvenegy éve ma, hogy megszülettél,
Ha tetszett - ha nem, e világra jöttél.
Szívből gratulálok, köszöntelek Téged,
Hogy ezt a szülinapot is megérted!
Mit adhatnék Neked? Aranyat? Gyémántot?
Megérdemelnéd, de inkább fogadd e virágot!
Telne ajándékra, egyszerűbb is lenne,
De e pár sor pénzre úgyse' váltható be.
Ez alkalommal nem adok semmi mást,
Csak e rímbe szedett, szégyellős vallomást.
Kiírok magamból néhány elfojtott szót,
Ehhez is Tőled kaptam jó útravalót.
Cizellálja versem, s az legyen a becse,
Hogy már hetek óta foglalkozom vele:
Azzal aludtam el, s azzal is ébredtem,
Amit tettél értem, mind-mind megköszönjem!
Hogy is volt? Várj csak, mindjárt felidézem:
Bár nem emlegettem, ma is jól emlékszem.
Az idő csak gyógyít, semmit el nem töröl,
Az Isten malma - ha lassan is, de - őröl!
Két lányka, mindkettő szeretetre vágyik -
Az egyik túl hamar felnőtté válik.
Iskolatáskáját épp, hogy csak leteszi,
Családfenntartó lesz, a sors úgy rendezi.
Gyerek még. De az élet nem babusgatja.
Pénzét, erejét is bőven osztogatja.
Rá számít mindenki: anya, nagyi, testvér,
De az Ő szívébe mindenki belefér.
(Szinte látom: e pár percre megpihen a kezed,
és - ejnye-ejnye: csak nem könnyes a szemed?)
Te hajnalban keltél, hogy én még alhassak,
Pénzt hoztál a házhoz, hogy én tanulhassak.
Míg Te gyeplőt fogtál, szántottál-vetettél,
Én árnyékba bújtam - jól elkényeztettél!
Summa-summárum: leérettségiztem.
S hogy így történt csak Neked köszönhetem!
Hál' Istennek, most jól forgatom a szót,
Ezzel keresem meg a kenyérre valót.
Íme, most is rímekbe foglalom,
Mit réges rég el kellett volna mondanom:
Köszönöm, hogy mindig gondomat viselted!
Köszönöm, hogy minden jóból adtál egy csipetet!
Köszönöm, hogy vettél rám cipőt, ruhácskákat!
Köszönöm, hogy vágyam mindig kitaláltad!
Köszönöm, hogy - utólag kimondhatom talán:
Igen: Te voltál anyám helyett az Anyám!
Köszönöm, hogy hívtál, amikor elváltam,
Mikor oly egyedül álltam a világban!
Köszönöm, hogy az ablaknál leskelődve vártad,
Hogy érkezem, s az ajtót szélesre tártad.
Köszönöm a párnát, mit fejem alá adtál,
Köszönöm, hogy szívesen betakargattál.
Köszönöm az ételt, amit elém tettél,
A százasokat, mit a tenyerembe gyűrtél.
Csak magamban pirultam, tipródtam őrjöngve:
Mikor törleszthetek már valamit belőle?
Távol áll tőlem, hogy igazoljam magam,
De ezen iparkodtam, mikor talpra álltam.
Ezt nem súlyozhatja a patikamérleg,
De szívből igyekeztem, ezt ugye érzed?
Utólag megbántam, hogyha korholtalak,
Nem érdemelted meg soha, hogy bántsalak.
De én ilyen vagyok - nem vitt rá a lélek,
S nem forgott a nyelvem, hogy bocsánatot kérjek.
Csak tudnám a receptet, hogyan tudsz így élni?
Mindenkitől mindent csöndben elviselni.
Hisz egy hús-vér csomagmegőrző vagy,
Hol mindenki minden terhet, nyűgöt otthagy!
Ott teremsz mindenütt, ahol dolog akad,
Minden panasz, munka, segítés rád szakad...
Meg nem állsz, intézkedsz, sürögsz-forogsz, rohansz,
Hálát, köszönő szót mégis oly ritkán kapsz.
Pedig a legszelídebb lény Te vagy a világon!
Kérem Istent, hogy soha ne verjen, csak áldjon!
Tökéletes testvér, feleség és anya,
Kár, hogy ezt még nem mindenki tudja...
Bizony, sokat tudnánk még Tőled tanulni,
Hogy kell tiszta szívből örökkön csak adni.
Hogy beszélni ezüst, s színarany hallgatni,
Hogy kell könnyek közt máris mosolyogni.
Hogy parancs helyett többet ér a kérés,
És a cívódásnál bölcsebb a megértés.
Hogy a szeretet oly csodás képesség,
Ahol nem fér meg gőg, önzés, büszkeség.
Te egy almát is úgy adsz át, mint mannát,
Nem flegmán vetett ócska alamizsnát.
Nem biztos, hogy én kész lennék megtenni:
Nekem ruha helyett, Neked ékszert venni...
Kérlek, ezután is osztódjon a szíved,
Jusson ott hely annak, aki Téged szeret.
Erős légy, eztán is tűrj el néhány hibát,
És mondj el érettünk néha egy-egy imát.
Mit tudnék még írni? Tartson meg az Isten!
Nekem is, itt bent, mélyen a szívemben.
Mert nincs, aki szebben mondaná ki, tudom:
Ő az én testvérem, igen, ő a húgom!
Hát ez a csacska húg most megírta versét,
Eldobogta benne minden szívverését.
Leírom, mit világgá kürtölni nem merek.
Kétszer , tízszer, százszor: szeretlek, szeretlek!
Boldog születésnapot kívánok Editkém!
Soká köszöntsünk még április tizenkettedikén!
1993. márciusában
