Elbocsátó szép üzenet…
Drága kislányunk, Eszter!
Furcsa az esküvőd napján a „kislányunk” megszólítás, de ez már csak így van, és így is marad, míg világ a világ, s ameddig élünk! Utadra bocsátunk, mert elszólított a szerelem, s a természetes vágy saját család iránt. De ne menj messzire, szeress minket továbbra is, s engedd, hogy mi is szerethessünk téged, s fiúnkként a férjedet.
Igazi ajándék voltál, s vagy nekünk Eszter! Még emlékszünk születésed csodájára és örömére, a gyorsan elszálló csecsemő korra, finom illatodra, az első fogacskákra és az első lépésekre. Az első szavakra, és sok bohókás, kacagtató „beszólásaidra”. Nagyon sokszor álltunk fölötted, amikor békésen, és aludtál, hiszen álmodban és ébren egyaránt bájos, és gyönyörű voltál.
Mintha tegnap lett volna! Az iskolák, a rendezvények, a barátaid, nyaralások, az útkeresések, látni a nyiladozó virág szépségét. Ritka távolléteink egymástól kínzóak voltak, annyira hiányoztál. A születésnapok, mintha nem is évente lennének, oly gyorsan követték egymást. Szinte hinni se akarjuk, hogy maholnap te lehetsz anya, de egyben vigasz és remény is, hiszen a te életed folyásában látjuk majd viszont saját ifjúságunkat és életünket.
Jó lányunk, jó gyermekünk vagy Eszter! Mindig bíztunk benned, s ma is szeretjük látni büszkeségedet, céltudatosságodat és szorgalmadat. Önálló, határozott nő vagy, de megígérjük – inkább csak magunknak -, hogy a jövőben is ott állunk majd, rajtra, és segítségre készen - a hátad mögött, mögöttetek. Szeretnénk, ha tudnátok, drukkolunk a boldogulásotokért és a boldogságotokért!
Kívánjuk Neked, hogy találd meg életed számítását, és egészségben, jólétben, boldogságban teljék sorsod! Szülői áldásunk kísérjen hosszú utadon kislányunk!
Örök szeretettel: Édesapád és Édesanyád
