A szó elszáll, az írás szárnyakat ad!

Ha leülök a fűbe, elcsodálkozom:
kitárul előttem egy kis birodalom.

 Katica sétál, ha elfárad, megpihen,
majd kitárja szárnyát - és messzire röppen.

 Itt egy csapat hangya vonul nagy sietve,
kenyérmorzsát vonszol - ebéd lesz belőle.

 Nicsak, egy pillangó hintázik a szirmon,
virágport kóstolgat  - csak meg ne riadjon!

 Hát a lábujjamat mi csiklandozza már?
ó egy piros-fekete tűzoltóbogár!

 Csíkos ruhácskában méhecske gyűjtöget
szorgalmasan nektárt, abból készít mézet.

 Szőrös dongó zümmög, szárnya a propeller,
éppen olyan, mint egy apró helikopter.

 Hernyó vállalkozik amott hegymászásra,
most érkezett fel  egy vakondtúrásra.

 Tücsök szökken  hipp-hopp, nincs nála hegedű,
szénába feküdne - ez meg csak zsenge fű.

 Föld alól egy giliszta dugja ki a fejét...
pórul járt: ott ugrált, s bekapta egy veréb!