HTML

Bemutatkozás

Ez + az. Komoly és vidám. Elgondolkodtató és feledhető....

Rovatok

Friss topikok

  • Pöhölyke: Kedves Klári! Mindig örömmel fogadom a barátságos és kiművelt hozzászólásokat! Neked is köszönöm!... (2017.10.16. 21:39) Misztérium
  • abalaux: Végtelenül szomorú... Ez rosszabb, mintha mérgelődős strófákat írnál. Inkább bosszús verset olvas... (2011.08.26. 20:22) Ha egyszer el kell menni...
  • Librigabi: Kedves Erika! Köszönöm a segítségét, megpróbálom Püski Attilával vagy a kiadóval felvenni a kapcso... (2011.07.13. 10:01) Irgalmatlan évek
  • Mutek: Már nagyon várom a friss posztokat, tetszik az oldal! :) (2011.06.18. 13:41) Kiszámolók
  • Pöhölyke: @VKlári: Hát ez lett... (2011.02.20. 16:35) Testlenyomat

Linkblog

 

Angyalok vezessék kezed! 

 

Rég volt az, amikor a Vám- és Pénzügyőrség Mátyás utcai Klubját kizárólag a kulináris élvezetek miatt látogatták a pénzügyőrök! A Klub, mint szervezeti egység, eddig is sokat tett a kultúráért, egy új kezdeményezéssel, hagyományteremtő szándéktól vezérelve pedig a jövőben ide látogató szó szerint megkapja, mi szem-szájnak ingere. Márciustól ugyanis egy-egy hónapra ifjú tehetségek kapnak itt nyilvánosságot olyan munkáikkal, amit szabadidejükben alkotnak, hobbiként gyakorolnak vagy gyűjtenek. Ennek a sorozatnak első kiállítója Váradi Ágnes közalkalmazott, az Országos Parancsnoki Hivatal ügykezelője, amatőr festő-képzőművész.

Az egy híján harminc, különféle stílusú képből álló kiállítás megnyitója igazán népes közönség előtt, dr. Nagy János altábornagy, országos parancsnok által történt. Bíztató szavaira szükség is volt, melyekkel elismerte, bátorította ifjú kolléganőnk próbálkozásait, szavaival élve: úton a Parnasszus felé…

 

-          Kedves Ágnes, hol bicsaklott meg a pályája, hogy ilyen művészi vénával egy intézmény postázójában kötött ki?

-          A vágyak és lehetőségek mérlegelése, komoly megfontolása maga a valóságos élet terelt ide, de már nem tekintem megbicsaklásnak. Modell- és Divat Szakközépiskolában érettségiztem, ahol a divattervezés vonzott, leginkább a jelmez- és ruhatervezést szerettem, és ahol a tanárom jó érzékkel hagyott kibontakozni. Szárnyakat kaptam, szinte láttam magam későbbi, saját divatszalonomban… A továbbtanulásnál viszont jöttek az akadályok, hiszen már a művészeti főiskolára való felkészítésnek is olyan nagy volt az ára – szó szerint, pénzben kifejezhetően -, hogy a szüleim csüggedten hozták tudomásomra, ezt képtelenek finanszírozni. Egy plázában lettem eladó, de mikor Tápiószentmártonba költöztünk, a munkabeosztás miatt ellehetetlenült a bejárásom. Anyu dolgozott a testületnél, mi több, egy darabig itt az iktató irodában, és ahogy ecsetelte a lehetőségeket, gondoltam, megpróbálom. Azzal, hogy felvettek, és nagyon jól is érzem magam, a képzőművészet a második sorba került, megmaradt hobbinak. Vonzalmamat - vagy tehetségemet - pedig talán a nagybátyámtól örököltem, aki a kovácsmesterséget fejlesztette művészi szintre, ő igazi életművész, fél Szentendre kovácsoltvas látnivalója az ő kezei közül került ki.

-          Meséljen a helyről, ahol alkot!

-          A hely a mi családi házunk, abban is a saját szobám. Inspirál a csodálatos környezet, amit anyukám teremtett, bocsánatot is kell kérnem tőle, mert serdülőként rettenetesen tiltakoztam a költözés ellen, de amit ő a saját kezével megvalósított, az igazi békés, családi fészek. Bár tájképeim a fantázia és a képzelet közös játéka, ez az intim, természetközeli állapot szuggesztív hatást gyakorol rám. Apuval erejükön felül dolgoznak, ha visszavonulok festeni, a legnagyobb kerti munkánál sem szólnak. Munka közben zenét hallgatok, ilyenkor meglódul a fantáziám, vagy a régóta dédelgetett elképzelést könnyebben megvalósítom. Mintha valami kézen fogva vezetne, húzna a kép végső formája felé.

-          Talán az angyalok, akik, mint önéletrajzában megemlítette, sokszor megihletik.

-          Ez így van. És nem feltétlenül a mosolygós, dundi, szárnyas angyalok, puttók, hanem azok az „angyalok”, akik köztünk, a földön járnak, csak sokszor fel sem ismerjük őket. Én már igyekszem tudatosan keresni, észrevenni, példaképemnek tekinteni őket, és hagyom, hogy egy-egy kép megszületése során vezessék a kezem.

-          Képei mind anyagában, mind stílusában elég változatosak. Ezt az útkeresés tétova lépéseinek tekintsem, vagy a merész sokoldalúságnak?

-          Annak, hogy a hangulataim szerint alkotok. Ezt megteremtheti egy vásárlás a dekorációs boltban, egy felfokozott, vagy akár egy depresszív állapot. Aztán meg szívesen alkalmazom egymás mellett a szélsőségeket, de visszakacsingatok a modellrajzok felé is. Bátran nyúlok új, szokatlan anyagokhoz, mint madártoll, csillámpor, gyűrt anyagok, kavics, kombinálom őket, épp, amilyen hangulatban vagyok, vagy amit rendelnek.

-          Apropó, rendelés! A kiállított képeit beárazta, köztük a legkedvesebbet is. Hogy tud megválni tőlük, főleg a legkedvesebbtől?

-          Könnyen, mert öröm számomra, ha mások is felfedeznek bennük bármilyen szépséget, nem feltétlenül azt, amit számomra jelent. Az alkotó, legalábbis az én célom csupán ez. Címet viszont sosem adok egyik képemnek sem, mert egyrészt nem olyan absztrakt, hogy ne lehetne megérteni, másrészt meg nem akarom befolyásolni a nézőt, hogy mit akartam kifejezni, közvetíteni, amikor készítettem. Az árak láthatóan nem komolyak, inkább csak anyagárról van szó, csekély hozzájárulás a kiadásaimhoz. A rendelések eddig véletlenszerűen adódtak, mondjuk egy szobai berendezés, stílus kiegészítéseképpen, és minden alkalommal úgy láttam az arcokon, hogy sikerült megfelelni a kívánságoknak.

-          Hogyan tovább?

-          A képzőművészetben lelkesen, érzelmesen, attraktívan. A munkában pedig szorgalmasan, kitartóan, türelmesen. Művelődésszervezői diplomám van, három év alatt, mióta a pénzügyőrségnél dolgozom, egyetlen szakirányú tanfolyamot végezhettem el, mégpedig az OKJ-s levéltárosi képzést. Szeretnék nyelveket tanulni, és úgy tervezem, hogy a tanulás mindig része lesz az életemnek, legyen szó akár szakmáról, akár művészetről.     

 

 

 

 

 

 

 

Címkék: művészet riport tehetség pénzügyőr

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tollasz.blog.hu/api/trackback/id/tr162327189

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása