Nagy nap volt, amikor Bodóné Szentesi Mária a vizsgabizottság elé járult, hogy a féléves mixer tanfolyamon elsajátított tudásáról számot adjon. Amúgy felszolgálóként Marcsi sokunk elé leteszi az ételt Pasaréten – mert persze ő is a Vám- és Pénzügyőrség dolgozója volt egykor -, a Béla király úti Oktatási Központban, vagy testületi protokollrendezvényeken. Mondhatnám: úgy, hogy észre sem vesszük, legalábbis oly diszkréten, kedvesen, olyan szakmai alázattal. Azt hiszem, újabb egyéniség született azon a napon.

-          Nem tudok kérdezni az izgalomtól – mesélj!

-          Hát jó – mondja nevetve. - Általában mindenki a saját szakterületén szeretne fejlődni, így voltam ezzel én is. Régóta dédelgettem ezt az álmot, de míg kicsi volt a lányom azért, aztán pénzem, majd időm nem volt, amikor meg együtt álltak a csillagaim, nem jelentkeztek elegen a tanfolyam elindításához. Tavaly az egész nyarat végigizgultam, hogy összejöjjön a létszám, és így lett. Novemberben kezdtünk tizennyolcan, tizenöten végeztünk.

Fejfájós fejtágítás

-          - Iskolapad, magolás, számonkérés?

-          - Valami olyasmi. Legalábbis nem hiányoztam egy előadásról sem, kár lett volna egyetlen percet is elmulasztani az érdekes előadásokból. Magyarország két világbajnoki harmadik helyezettje közül a tavalyelőtt elismert Kis Antal bártender okított minket, igazán magával ragadóan. Tanultunk italtörténetet, gyártástechnológiát, HCCP-rendszert, rendezvényszervezést, majdcsak nem illemtant is. Antialkoholista lévén számomra az volt a legnehezebb, amikor huszonegynehány whiskyt kellett végigízlelni, és azokat megkülönböztetni. Akármilyen cseppnyit kóstoltunk, volt néhány fejfájós napom, de túléltem. A tanfolyamtól többet kaptam, mint vártam, igaz, azt sem tudtam, mit kell várnom. Egyébként mit készíthetek neked?

-          Ha már ilyen szépen felterítettél, valami finomság biztos akad. De hogy megy ez az igazi vendég esetében, te ajánlasz, vagy rendelnek?

-          Aki jártas a koktélvilágban, az rendel, amúgy mindkettő lehet, a nagy profik azt mondják, ha az ember beszélget a vendéggel, kitalálja az ízlését. De azért biztonságosabb valami útmutatást kérni és aszerint keverni az italt. Még mindig jobb, mintha mellétrafálsz… 

-          Ne viccelj, még a poharakból sem tudok választani, nemhogy az italokból! Egyelőre valami szeszmenteset, aztán dorbézolunk! Milyen volt a vizsga?

Bártender – avagy: bártündér

-          A kezem nem remeghetett, mert azért levontak volna pontot, de a lelkem az igen. Hatvankilenc elméleti kérdés volt, kilencvennégy koktélreceptet kellett megtanulni fejből, és egyet elkészíteni precízen, látványosan. Már azért is pontlevonás jár, ha nem mosolyogsz munka közben, az, hogy elcseppen az ital, hozzáér az üveg a pohár szájához, vagy kézzel megfogsz valamit – főbenjáró bűn. Első a higiénia – az üvegen és a pohár alján kívül mindent kizárólag csipesszel szabad megfogni -, a tiszta öltözet, kulturált viselkedés, és a receptúra centre való betartása. Nem lennék igazi pénzügyőr dolgozó, ha a vizsgaitalomnak nem a „Finánckoktél” nevet adtam volna. No nem szürke volt, hanem szép zöld, és nagyon markáns szeszes és gyümölcsös, erős, mint az igazi fináncok – mondták a bírálók, amit a másik két ötös osztályzat mellett nekem is jelessel honoráltak.

(Közben készül a kóstolóm: pár csepp ebből, abból, jég, lime szelet – műremek egy pohárban.)

-          - Bocsánat: nem tudnál egy kicsit zsonglőrködni a sékerrel – a hátad mögött átdobni, a feldobott jeget pohárral elkapni, vagy valami egyéb kunszt…

-         -  Ezt nem ígérem, mert én klasszikus bártender vagyok. Amire gondolsz, az a flair-ezés, ott lényegesek az említett show elemek, én nem ezt művelem.

-          - Bártündért akartál mondani… Jó csak viccelek…

-          - Valójában a munkánk csak a köznapi szóhasználatban mixer, hivatalosan ez bar-tender, a hölgyek „bar-med”-ek, a férfiak „bar-man”-ek, a kezünk alá dolgozók, mondjuk az előkészítők a barbeckek. 

-          A vizsgán kívül volt már nyilvános főpróba?

-          Meg kell valljam, a lányom baráti köre, a kollégáim, ismerőseim nagyon díjazzák a produkciót és az ízeket. A főpróba az volt, hogy egyik kollégám megkért, készítsek koktélokat a születésnapján a vendégek kedvére. Amikor megkérdezte, mivel tartozik, mondtam, ez az én ajándékom, legalább gyakorlok. Úgy tűnt, nagyon ízlett a társaságnak.

-          De azért nem lehet mindig „ajándékot” mixelni ugye?

Merész újítás lehetne a protokollban

-          Ha volna módom, szívesen kipróbálnám magam profiként is, ám ez egyelőre nem fér bele az időmbe, és ehhez hosszú út vezet gyakorlással, gyakorlással kikövezve. Egyelőre csak ismétlem, felelevenítem a tanultakat, és szűk ismeretségi körben kedveskedek vele. Nem mondom, kedvemre volna testületi rendezvényeken kipróbálni magam, azt hiszem ez merész újítás lenne a protokollban. Másrészt meg minden vágyam mixer versenyekre nevezni, ahová egyébként egy saját kreáció a belépő. Első versenyem a Mozart-cég termékeinek bemutatóján volt, ahol második lettem, és különdíjas. A bírálók szerint kettőnk itala osztotta meg a zsűrit, a másik már gyakorlott versenyző és több ideje jutott a díszítésre is. Ebben a műfajban pedig a látvány is számít. 

-          Szerinted miért jó koktélt fogyasztani?

Alkohollal és alkoholmentesen

-          Fogyasztani azért jó, mert kortyonként lehet élvezni az ízeket, nagyon jól hűsít, nem vág fejbe, és az ital látványnak is kellemes. Szinte partner egy banketten partin, ahol a vendég ízlése szerint és szeme láttára, elkészíteni ezt a nyalánkságot, megnyugtató szertartás és nagyon kellemes elfoglaltság. Történelmi háttere pedig az 1920-as évekre nyúlik vissza, az amerikai szesztilalom idejére. Ebben a tízéves időszakban alakult ki a koktélkészítés, amikor is a főzött, csempészett, igen rossz minőségű alkoholtermékeket próbálták feldobni valami finom adalékkal. Hozzá teszem: jól meg is alapozta ez a „találmány” a kulturált italfogyasztást. Egyre tudatosabban készítették, bárok, szórakozóhelyek alakultak, majd specializálódtak erre. Ma a koktélkínálat ezerféle, és tiszta szerencse, hogy minden longdrinknek megvan az alkoholmentes változata, így az absztinensek is csemegézhetnek.

-          És persze költséges is – gondolom, ahogy elnézem ezeket az ismeretlen eszközöket. Olyan az asztalod, mint egy műtősállvány.

-          Igen, számos speciális segédeszközre van szükség, és ha ezt minőségi anyagból akarom beszerezni, az sokba kerül. És az ital alkotórészek, ízesítők és díszítőanyagok sem olcsók. Majd apránként igyekszem mindent megvenni, hátha később egy kicsit gyakrabban kell használnom. Most pedig készíthetek egy Long Island Iced Tea-t ötféle finom alkoholból?

-           Hááát… Minden ellenszegülés ál-tiltakozás lenne, úgyhogy hadd jöjjön!