HTML

Bemutatkozás

Ez + az. Komoly és vidám. Elgondolkodtató és feledhető....

Rovatok

Friss topikok

  • Pöhölyke: Kedves Klári! Mindig örömmel fogadom a barátságos és kiművelt hozzászólásokat! Neked is köszönöm!... (2017.10.16. 21:39) Misztérium
  • abalaux: Végtelenül szomorú... Ez rosszabb, mintha mérgelődős strófákat írnál. Inkább bosszús verset olvas... (2011.08.26. 20:22) Ha egyszer el kell menni...
  • Librigabi: Kedves Erika! Köszönöm a segítségét, megpróbálom Püski Attilával vagy a kiadóval felvenni a kapcso... (2011.07.13. 10:01) Irgalmatlan évek
  • Mutek: Már nagyon várom a friss posztokat, tetszik az oldal! :) (2011.06.18. 13:41) Kiszámolók
  • Pöhölyke: @VKlári: Hát ez lett... (2011.02.20. 16:35) Testlenyomat

Linkblog

 

Kettős tisztavatás

 

Váratlan helyzetbe, csaknem tudathasadásos állapotba kerít egy riportalanyom, az újsütetű pénzügyőr hadnagy, Kozák Krisztián. Mint rendőrtiszti főiskolán frissen végzettet, s mint a vám tanszékről valaha megválasztott első hallgatói önkormányzati elnököt kellene beszéltetnem. Kicsit soványkának tűnik a téma – sopánkodok -, de ő szétkergeti aggályaimat, amikor másodmagával állít be a beszélgetés helyszínére. Pár perccel előbb még csak nem is gyanakszom a többes szám miatt, amikor rám telefonál a forgalmi dugóból: „jövünk, már legfeljebb öt percnyire vagyunk!” – hiszen érkezhet barátnővel, haverral, vagy egyszerűen csak egy hatósági tanúval… Újságíró ellen…

-          Gábor, a bátyám – mutatja be, mint később kiderül: a másik felét. – Pénzügyőr. Most végeztünk, együtt. Igen, ő is! Kisvárdán dolgozunk a Vám- és Pénzügyőri Hivatalban… Nem tréfa, tényleg!

Ettől kezdve legalább öt percig győzködnek, mire elhiszem, hogy ez itt nem a kész átverés, hanem maga a hétköznapi valóság. Csak egyetlen apróságon gyanakszom még: hogy végezhettek együtt, ha nem ikrek? Tán csak nem bukott az idősebb Kozák? Szóval bocs’ fiúk, az értetlenségért! Gyors forgatókönyv módosítás, magnó bekapcs:

 

Jó testvérek

-          Érettségi után a Rendőrtiszti Főiskolára jelentkeztem – mondja Gábor -, de egy mulasztás miatt alulról súroltam a ponthatárt. Elfelejtettem ugyanis bejelölni, hogy a középiskolában harmadik osztályától belügyi és rendészeti ismeretekre szakosodtam, ami egyébként dupla pontokat ért volna a felvételin. S hogy az elvesztegetett egy év se menjen kárba, a debreceni egyetem jogi karán elvégeztem az első évet, levelezőn. Így ért utol az öcsém, s egy év múlva már együtt próbálkoztunk a rendőrtisztin.

 

-          Az ismeretségi körünkben volt egy rendőrtiszt – folytatja Krisztián -, onnan jött egyáltalán a hivatásos pálya ötlete. Beregszász közelében születtünk, de már régóta Tarpán lakunk.

-          Érdekelne, fiútestvérekként milyen „túlélési stratégiával” teltek- telnek a napjaik?

-          Nem kell stratégia, el se tudnánk képzelni egymás nélkül az életet! – kapkodják egymástól a szót, és meg sem tudom fogalmazni, hogy poénkodnak közben, valahogy úgy, mint a kölyökkutyák, amikor harapnak, de fogacskáik legfeljebb csak csiklandoznak. – Kiskorunktól elszakíthatatlanok vagyunk egymástól, együtt dolgozunk, bulizunk, ha kell, a szüleinknek segítünk. Az egy hónapos kiképzésen és végig a főiskolán húztuk, bíztattuk egymást. Egy szobában laktunk, tanultunk, együtt jártunk szórakozni. Amikor egyikünk mélyponton volt, a másik felrázta, és fordítva. Néhányszor előfordult, hogy mindketten besokalltunk idegileg és pszichésen na, akkor egymásnak estünk rendesen - a szobatársak szavaival élve ez volt a „Kozák Fight”-, de csak öt percig forrt az adrenalin, aztán szent lett a béke.

-          Most már értem, miért kaptam én is egy Kozák helyett kettőt . magával húzta egyik a másikat! Milyen volt a főiskolai három év?

-          Nagyon gyorsan eltelt – folytatja Gábor szomorkásan -, nem hittük el, amikor mondták az előttünk végzett hallgatók, hogy így lesz. A mi tanszékünk kis létszámú, jól összekovácsolódtunk. Nagy volt a fegyelem, sok a tanulnivaló, de felejthetetlen élményeket és nagyon jó kollégákat szereztünk.

 

Munkaszervezési előképző

-          Hogyan történt az a HÖK elnökké választás?

-          Krisztián, a minden lében kanál, a nagy koordinátor…

-          Az úgy történik – inti le évődő bátyját az érintett -, hogy van tucatnyinál valamivel több jelölt a hallgatói önkormányzati pozíciókra. Második év elején, amikor már ismerjük egymást, de még nem harmadikban, amikor lóhalálában készülni kell a záróvizsgára. Összegyűltünk a „Forum Romanumban” – azaz a „Happy Club” névre hallgató kimérésben, és úgy a tárgyalások felénél nem kis kapacitálásra könnyelmű ígéretet tettem a korábbi, BV-s elnöknek, hogy vállalom a jelölést. Összegyűlt az évfolyam, szavaztak, és több jelölt közül megválasztottak…

-          Olyan hetvenöt-nyolcvan százalékos arányban – szól közbe Gábor -, ez nagyon magas támogatottság!

-          Mennyit ér egy ilyen pozíció a köztudottan sok kötelességgel és szabállyal körbebástyázott szigorú főiskolán?

-          Ha megtaláljuk a megfelelő hangot és alkalmat, akkor sokat – mondja Krisztián. - Nagyon jóban kell lenni a hallgatókkal, odafigyelni az igényeikre, érteni a rektort, - helyettest, tanszékvezetőt, oktatókat – és persze figyelembe venni a hely adta lehetőségeket. A sok kis probléma megoldása mellett – áramkimaradás, fűtésgondok - a legnagyobb az internet szolgáltatás bővítése volt, ugyanis korábban csak egyetlen tanteremben volt tizenhat hozzáférés, nyitvatartási renddel. Pont, amikor a tanulás után lett volna időnk levelezni, vagy netezni, akkor nem volt mód. Akárcsak korábban a többi HÖK elnök, én is előadtam ezt az illetékeseknek, persze megoldási javaslattal, s hamarosan már a kollégiumban, akár az ágyunkon, saját lap-topon intézhettük az ügyeinket. Az első „hivatalos” feladatom a gólyabál megszervezése volt, ami, ahhoz képest, hogy „csak egy bál”, nagyon sok energiámba került. Talán hiba is volt – mélázik el egy pillanatra -, hogy nem osztottam szét kellőképpen a feladatokat, mindent magam akartam tudni, intézni. Három-négy emberre számíthattam a megoldásoknál. Mindegy – azaz dehogy mindegy: munkaszervezés terén jó iskola volt!

-          S hogy jött össze Kisvárda – nem összeférhetetlen testvéreknek egy hivatalnál dolgozni?

-          Nem, hiszen nem érintjük egymás szakterületét, másrészt nem vagyunk alá-fölérendelt viszonyban. Szerencsénk volt, mert a Kisvárdai Vám- és Pénzügyőri Hivatal megújult, nemrégiben jelentősen bővült a létszáma, és amikor a Humánpolitikai Főosztály jelezte, hogy az Észak-Alföldi Régióban öt szabad hely van, akkor mi lecsaptunk rá. Én a Jogi és Igazgatási Csoportban vagyok a „valaki” – mondja Krisztián -, amikor azt mondják: valaki csinálja ezt meg, akkor én nekilátok. Nem bánom, mert a munkát a legaljáról kell kezdeni, hogy mindennel tisztába jöjjünk.

 

Hogyan tovább?

-          Azért tudtuk, hogy mire csapunk le - veszi át a szót Gábor -, Kisvárdán töltöttük a gyakorlatokat, és megismertük a munkát, kollégákat, a parancsnokot. Meg is kérdeztük a parancsnok urat, tudna-e fogadni mindkettőnket? Én jelenleg a Járőr alosztályon vagyok pályakezdő, többnyire jövedéki vonal dominál, miénk a zöldhatár, a kiskereskedelmi egységek, szeszfőzdék - sok a papírmunka, amiben sok a hibalehetőség, tehát oda kell figyelni. Általában én végzek később, de Krisztián mindig megvár, együtt megyünk haza.

-          Hogyan tovább Krisztián?

-          Konyhanyelv szintű orosz tudásomat szeretném középfokra feljavítani, és egyetemen konzuldiplomáciát tanulni, vagy ha ez nem jön össze, megpróbálom a rendőrtiszti mesterképzését.

-          Gábor?

-          Szeptembertől folytatom a félbehagyott jogi tanulmányaimat, harmadéves leszek. A másodikat még vállaltam a rendőrtiszti első évével párhuzamosan, de a biztonság kedvéért a jogon halasztást kértem. Nem tudtam volna megosztani az energiámat két komoly szakmai tanulmány között, és azt hiszem jól döntöttem. A munkát illetően pedig szeretnénk minél többet tanulni a gyakorlatban, a hivatalban.

-          De ha igazi, komoly pénzügyőrök lesznek, nem fogják majd egymás kezét ugye?

-          Most is nagyon „igazi és komoly” pénzügyőrnek érezzük magunkat, és továbbra is szeretnénk egymást testvérként megérteni és támogatni. Ha elsodorna minket valami szakmai kihívás, akkor megbeszélnénk, és esetleg meg is szavaznánk…

 

 

 

 

 

Címkék: család riport pénzügyőr

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tollasz.blog.hu/api/trackback/id/tr382310619

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása